A Sziámi macska egy kedvelt macskafajta, amely a Távol-Keletről származik. Nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós pillantotta meg először és írta le, 1794-es Kaszpi-tengeri expediciója során. A macskák az 1870-1880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould brit nagykövet, aki V. Rama sziámi király mellett teljesített szolgálatot, figyelt fel rájuk először 1884-ben. Két csokoládészínű példányt Pho és Mia nevű cicákat, hazavitt Angliába, és az egyik macska leszármazottja az 1888-as londoni macskakiállításon a Crystal Palace-ban, elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltűnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat afrikai aranymacska leszármazottja. Tartásuk kezdetekben csak a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték őket és nagyon elkényeztették. Az első fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be. Angol elnevezése siamese, német neve Siamkatze, franciául siamois-nak hívják.

Jellemzői

A fajta különlegessége, hogy a kölykök teljesen fehéren jönnek a világra. A rájuk jellemző színek csak később jelennek meg, először a füleiken, majd a pofán, farkon, lábakon, és a hímeknél a herezacskón. Ezt a tipusu mintázatot colorpointnak nevezzük. A nőstények 8-9 hónapos korukra, a kandúrok már 7 hónapos korukra nemileg éretté válnak.

Testfelépítése

Közepes testfelépítésű, szép, elegáns macska, karcsú és izmos, hosszú, hajlékony testtel. Nyaka kecses és karcsú. Mellkasa és a válla a csípőjénél soha nem szélesebb. Hosszú, karcsú lábak, kecses ovális mancsok jellemzik. Farka ostorszerű, nagyon hosszú, elkeskenyedő.

Feje

Ék alakú koponyája van, az ékalak az orrtól a fülekig, egyenes vonalban vezet a fej mindkét oldalán. Orra hosszú és egyenes, homloka lapos. Profilja enyhén domború, kis hegyes orra van, jól fejlett álla az orrheggyel azonos vonalban. Élénk mélykék szemei vannak, amelyek egymástól távol ülnek és keleties vonásúak.

Természete

Erőteljes néha már kicsit agresszív a természete, sokat nyávog, hangos fajta. Szereti a kényeztetést a simogatást, szeret a figyelem középpontjában lenni. Intelligens, játékos, könnyen megtanítható a pórázon való sétáltatásra.

Színei

- Fókaszínű sziámi macska, nagyon rövid a szőrzete, finom tapintású, meleg krémszínű. A macska hátulsó részén sötétebb árnyalatú, gyomra és mellkasa tájékán világosabb, szőrvégei mély fókabarnák.

- Csokoládéjegyű sziámi macska. Elefántcsontszínű teste van, szőrvégei kakaóbarnák, az orr és a mancsok fahéjszínűek, szemei sötétkékek.

 

 

-----------------------------------------------------------------------------------

Brit rövidszõrû macska története és jellemzõi:

A mai Brit cicák õsei az angliai házi macskák legkiválóbb példányai voltak, melyeket a Rómaiak vitték hadjárataik során a szigetországba. Britannia földrajzi elszigeteltségének és hûvösebb éghajlatának köszönhetõen egy európaitól eltérő homogén, jó ellenálló képességű házi macska populáció alakult ki. Harisson Weir természettudós (és a macskatenyésztés alapító atyja) nevéhez köthető a fajta céltudatos, szelektív tenyésztése, melynek alapját ezek a kiváló házi macskák alkották. Kezdetben az egyszínű, közülük is a kék brit macskák élvezték a legnagyobb népszerûséget. A cirmosok között az ezüst cirmosok már az 1870-es években is különös figyelemben részesültek és egészen elképesztő áron (50 font) cseréltek gazdát. Magyarországon az 1990-es években jelentek meg a brit macskák, közülük is az ezüst cirmos bundájúak. Lásd "Whiskas" cicák. A brit macska erős, ellenálló szervezetű, kiegyensúlyozott, derűs, bizakodó jellemű. Arányos, harmonikus felépítésű.

Jellemzõi:
Felépítés: erõs, izmos testû, egészséget és tenni akarást sugároz. A fej kerek, a szemek nagyok és kerekek, a fülek közepes méretûek, az arc telt.
Színek: minden színben elfogadott. A szem általában narancssárga vagy mogyorószínû. A sziámi színezetû cicáké csak kék lehet.
Jellem: könnyen alkalmazkodó, érdeklödõ, sohasem tolakodó. A gazdáját követi mindenfelé. Érdekli a környezete, könnyen és örömmel tanul.
Ápolása: A rövid szõr ápolása könnyû, elég hetente egyszer, kétszer átfésülni. Tavasszal és õsszel vedlik, ezért hetente legalább kétszer át kell fésülni.
Életkörülmény: szereti a nyugodt, rendezett körülményeket, gyerekeket. Más társállatokkal is jól kijön.

 

-----------------------------------------------------------------------------------

 

 

Perzsa Macska Eredete: 

A fajta Perzsiából (a mai Iránból) származik, de a török angórával és a brit hosszú szőrűvel való keresztezés miatt a származása tisztázatlan. Európában való megjelenése Pietro Della Valle itáliai  utazóhoz köthető. Angliában az 1800-as évek végén, a Harrison Weir által lefektetett fajtastandardok alapján értékelték a perzsa macskákat, és az 1900-as évek elejére minden tenyésztői egyesület elfogadta a fajtát.

Megjelenés, személyiség
A kiállításra alkalmas példányok rendkívül hosszú szőrzettel, zömök testtel, rövid lábakkal, rövid farokkal, széles fejjel, egymástól távol álló fülekkel, nagy szemekkel és rövid orral rendelkeznek. Orruk a tenyésztési folyamat során (különösen az Egyesült Államokban) extrém módon megrövidült, ami időnként különféle egészségügyi (például légzési) problémákhoz vezetett, a lelkiismeretes tenyésztők körültekintő munkája révén azonban, idővel sikerült kiküszöbölni az effajta rendellenességeket.

Színük és mintázatuk változatos, léteznek kék, cirmos és teknőctarka példányok is. A szőrszálaik végén sötét mintázatot viselő, úgynevezett spriccelt egyedeket csincsillának nevezik. Ez a változat a többi perzsáénál hosszabb orral rendelkezik, de más színváltozathoz tartozó perzsákkal való kereszteződés esetén az orra megrövidül, spriccelt mintázata pedig eltűnik.

Mivel szőrzetük az önálló ápoláshoz túlságosan hosszú és sűrű, a perzsák rendszeres gondozást igényelnek. Bundájukat naponta át kell fésülni vagy kefélni, emellett pedig időnként fürdetésre is szükségük van. Néha a szemeiket is ellenőrizni kell, mivel egyes példányoknál gondot okozhat a tisztán tartásuk.

A fajta egyedei többnyire nyugodt természetű, visszahúzódó, önállóságra törekvő állatok.

 

 

 

 

.