MENÜ

Perzsa Macska Eredete:

A fajta Perzsiából (a mai Iránból) származik, de a török angórával és a brit hosszú szőrűvel való keresztezés miatt a származása tisztázatlan. Európában való megjelenése Pietro Della Valle itáliai  utazóhoz köthető. Angliában az 1800-as évek végén, a Harrison Weir által lefektetett fajtastandardok alapján értékelték a perzsa macskákat, és az 1900-as évek elejére minden tenyésztői egyesület elfogadta a fajtát.

Megjelenés, személyiség
A kiállításra alkalmas példányok rendkívül hosszú szőrzettel, zömök testtel, rövid lábakkal, rövid farokkal, széles fejjel, egymástól távol álló fülekkel, nagy szemekkel és rövid orral rendelkeznek. Orruk a tenyésztési folyamat során (különösen az Egyesült Államokban) extrém módon megrövidült, ami időnként különféle egészségügyi (például légzési) problémákhoz vezetett, a lelkiismeretes tenyésztők körültekintő munkája révén azonban, idővel sikerült kiküszöbölni az effajta rendellenességeket.

Színük és mintázatuk változatos, léteznek kék, cirmos és teknőctarka példányok is. A szőrszálaik végén sötét mintázatot viselő, úgynevezett spriccelt egyedeket csincsillának nevezik. Ez a változat a többi perzsáénál hosszabb orral rendelkezik, de más színváltozathoz tartozó perzsákkal való kereszteződés esetén az orra megrövidül, spriccelt mintázata pedig eltűnik.

Mivel szőrzetük az önálló ápoláshoz túlságosan hosszú és sűrű, a perzsák rendszeres gondozást igényelnek. Bundájukat naponta át kell fésülni vagy kefélni, emellett pedig időnként fürdetésre is szükségük van. Néha a szemeiket is ellenőrizni kell, mivel egyes példányoknál gondot okozhat a tisztán tartásuk.

A fajta egyedei többnyire nyugodt természetű, visszahúzódó, önállóságra törekvő állatok.

 

 

Weblap készítés ingyen

Asztali nézet